SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK A ZIRCI BENEDEK ELEK ÓVODA ÉS BÖLCSŐDE HONLAPJÁN!
INTÉZMÉNYÜNK TÖRTÉNETE

Intézményünk története

Zircen, a kisdedóvó a ciszterci apátság felajánlásának köszönheti létrejöttét. A község részére Vajda Ödön apát ajánlotta fel az apátság tulajdonában lévő 48/21 hrsz.-ú „Imakerti kocsma” néven ismert épületét udvarral és a hozzá tartozó kerttel. Az adományozást követően 1901. április 22-én az alapkő letétellel megkezdődtek az építkezési munkálatok.  Másfél évnyi építkezés után, ünnepélyes keretek között 1902. szeptember 14-én, vasárnap teljesen berendezve átadásra került a kisdedóvó. A község lakossága hálája jeléül díszpolgárrá választotta Vajda Ödön apát Urat és dr. Szalay Alfréd perjel-t, aki pénzbeli adománnyal is támogatta az építkezést. Emléktábláik napjainkban is láthatóak. A Bakony fővárosában, Zircen a háborúk hatására a környező sváb településeken sorra alakultak meg a Volksbund /magyarországi német kisebbség szervezete/ helyi szervezetei. Ennek következtében az 1900-as években a zirci gyermekek közül kevesen tudtak magyarul, a német volt a beszélt nyelv. Kilenc Mária-nővér munkálkodott azon, hogy a római katolikus vallás szellemében, a magyar kultúra támogatásában nevelgessék, tanítgassák a gyermekeket. Szerződésben rögzítettek alapján, a rendi szabályokat is figyelembe véve kellett az oktató-nevelő munkát végezni.

Rögzítették többek között azt is, hogy kötelesek egy okleveles óvónőt és egy dajkát alkalmazni, továbbá, hogy a tanítás magyar nyelven történjen. 1902/1903 tanügyi jelentés szerint összesen 173 gyermek járt óvodába. Ekkor még nem volt meghatározva, hogy ki az óvodaköteles gyermek.

Az épület nem túl praktikus kialakítása miatt a későn érkezőket már zárt ajtók fogadták. Az első világháború alatt sebesülteket is helyeztek el itt.

Az épületben működött a római katolikus népiskola és az óvoda is. Az alsó szinthez 3 tanszoba, kápolna, fogadószoba, wc, konyha és a lépcsőház tartozott. A lépcsőházból volt megközelíthető a pince, az utca és a lakóemelet. Az emeleti nappaliból nyílt a főnöknő lakása, egy vendégszoba és két folyosó. A folyosókról 5 darab egyágyas szoba, 3 darab kétágyas szoba és egy fürdőszoba volt elérhető.

1938-ban Vándor Ferenc okleveles építészmérnök műleírást készített az óvodai helyiségek bővítésére, korszerűsítésére. Cél lett volna az intézmény világosabbá tétele, a bejárat könnyebb megközelíthetősége. Szerették volna a kisméretű, egészségtelen helyiségek átalakítását, az ételszagok kiküszöbölésére a szellőztetés megoldását. Tervbe volt még előtér mosdóval, a pincét pedig gázmentes óvóhellyé alakították volna. Sajnos ez az elképzelés pénzügyi okok és a háború miatt nem valósult meg. Eredeti állapotában 1948-ig felekezeti óvodaként működött. Az intézmény a háború végéig adományokból tartotta fent magát. 1949-ben állami irányítás alá került.

Államosítás után az óvoda leköltözött az apátsági épület első szintjére, oda, ahol ma a Bakonyi Természettudományi Múzeum található. Itt nevelkedtek a gyermekek 4 csoportban az apácák égisze alatt. A zirci iskolának is voltak itt akkor már tantermei, emellett lakások, melyekben a szakmunkásképző tanárai laktak. Mivel akkoriban még itt állomásozott a kiegészítő parancsnokság a mellékhelyiséget az egyik lakásban lakó katonatiszttel is meg kellett osztaniuk a gyerekeknek.

A világháborúk miatt nagyon kevés írásos anyag maradt, sok dokumentumot pedig 1950-ben a rend feloszlatásakor az akkori rendtársak vittek magukkal. Még az alapítólevélről sem maradt írásos bizonyíték.

Kocsis Istvánné, Vera néni 1962-ben került ide. Az Ő elmondásából tudom, hogy milyen körülmények között dolgoztak itt az óvónők és a dajkák. Vera néni Márkus Rózsa apáca - óvónővel dolgozott együtt, Ő volt az utolsó apáca, aki a zirci óvodásokkal foglalkozott. A négy csoporthoz 6 óvónő tartozott, csoportonként 1 dajkával. A dajkáknak sok fizikai munka jutott, ugyanis az egybenyíló helyiségeket szénnel fűtötték. Az egybenyithatóság miatt a csoportoknak alkalmazkodniuk kellett egymáshoz, éppen ezért a csoport egyszerre járt a wc-re is, csökkentve ezzel a másik társaság nagyobb mértékű zavarását. Aránytalanul nagy volt a létszám, így előfordult, hogy néha 40 gyermek is tartózkodott egy csoportban. Nem lehetett az udvarra kimenni csak az épület teljes megkerülésével, ezért udvari játékok nem is voltak. Minden reggel fel kellett cipelni a tüzelőanyagot az első emeletre. Az ételt alumínium lábasokban melegítették és hordták fel a gyerekeknek. Játékok tekintetében a költségvetésbe volt egy meghatározott összeg, amiből játékot lehetett venni. Társasjátékkal, jáva építőjátékkal, szerepjátékokkal és azok kiegészítőikkel, babakocsival, bababútorokkal játszottak az akkori gyerekek. Az óvónők szülők bevonásával közösen készítették a bábokat, pausz papírból árnyjátékokat. Kötelező foglalkozásokhoz voltak képsorok, fejlesztők. Játékokból tehát nem volt hiány. Az óvónők vázlatot írtak a foglalkozásról, ütemtervet készítettek, a gyerekekről személyiséglapot vezettek. A pedagógiai elvek eleinte nagyon katonásak voltak, később lett kötetlenebb. Az óvoda életét az óvodai nevelés programja szabályozta, melyet 1971-ben megelőzött egy alapos felmérés, mely nevelési területekre /zenei, testi, érzékszervi/ lebontotta a kötelező foglalkozásokat. Szoros kapcsolatot tartottak az iskolával és fontos volt a szülőkkel való kapcsolattartás is. A gyermekek fegyelmezése kapcsán Vera néni csak annyit mondott, hogy nyílván voltak sarokba állítások, játékból kiemelések, de az akkori gyerekek kicsit másabbak voltak, mint a mai kor gyermekei. Az intézményben általában 6 órától 16 óráig tartózkodtak a gyerekek. Voltak olyanok, akik nem ebédeltek, őket a dajkák lekísérték és egyedül mentek haza, ezzel is nevelve a gyerekeket az önállóságra. Az óvodai ellátás ingyenes volt, a gyermekek háromszor kaptak ételt.

Minden negatív hatás ellenére a napirendek kialakítása, a gyermekekkel való foglalkozás, az óvónők képzése a mindenkori igényeknek megfelelően színvonalas volt.

1971-ben az óvodát és a Széchenyi könyvtárat is megfertőzte az ún. könnyező házigomba. Az egész épületet életveszélyesnek nyilvánították. Ideiglenesen ki kellett költözni az épületből, amíg rendbe hozták a helyiségeket. Ez a történés felgyorsította azt a lehetőséget, hogy a településnek óvodára van szüksége és mivel itt bővítésre nem volt lehetőség, új helyen építették fel a jelenleg is működő óvodát.

1959-ben az óvodának megépült az új épülete 2 csoporttal, három óvónő munkájával ez a helyiek között csak „kis óvoda” néven emlegetett épület. 1977-ben 8 csoporttal nyitotta meg kapuit az új épület főzőkonyhával, tornateremmel melyben bordásfal is volt. A „kis óvoda” és az „új ovi” egy vezetés alá került, Központi Napköziotthonos Óvoda néven. Nevelési szempontból bázis óvoda lett. Továbbképzéseket szerveztek a környező települések óvónői számára. Jó kapcsolatuk volt a soproni képzővel, a városvezetés is gyakran büszkélkedett az intézménnyel. Az óvoda 20. évfordulóján, 1997-ben ünnepélyes keretek között új nevet kapott az intézmény. Benedek Elek Napköziotthonos Óvoda lett a neve. Az ünnepélyen ott volt Benedek Elek dédunokája is. Ez alkalomból Hoffer Ildikó keramikusművész faliképet ajándékozott az óvodának, mely a mai napig dísze az intézménynek.

2003-tól tartozik a 3 év alatti gyermekek ellátása az intézmény alaptevékenységébe. A helyi igények kielégítését célozván az óvoda épületéhez csatoltan, de külön bejárattal bölcsődei részleg épült, melyet 2011-ben vehettek használatba a város apróságai.

A 3 bölcsődei csoportban maximum 40 fő 3 év alatti kisgyermek vehető fel. Rájuk

 6 fő kisgyermeknevelő felügyel, akik munkáját 3 fő dajka segíti. Az intézmény szolgáltatói tevékenységkörének bővülése miatt újabb névmódosításon esett át. Így 2013. júliusától az intézmény neve Zirci Benedek Elek Óvoda és Bölcsőde.

Az óvoda 2. számú épülete az évek során életveszélyessé vált. Az építkezések tehát tovább folytatódtak. 2013-ban a bölcsődei rész tetőterét beépítették, így ott 2 óvodai csoport került kialakításra, mely új otthonául szolgálhatott a régi épületből kiköltöztetett óvodai csoportoknak. Ezáltal az összes zirci kisgyermek egy épületbe járhat az iskolai tanulmányaikat megelőzően.

Az intézmény 2007-óta társulási formában működik, melynek szervezeti keretei időszakonként változnak, jelenleg felelősségteljes, gyermekközpontú szakmai munkánkat  a lókúti és a borzavári tagintézménnyel együtt végezzük.

Készítette: Fleiszné P. Mónika

Felhasznált irodalom:

Báthory Zoltán, Falusi Iván: Pedagógiai Lexikon Akadémiai Kiadó, Bp. 1997

Ila Bálint-Kovacsis József: Veszprém megye Helytörténeti Lexikona

Akadémia Kiadó, Bp. 1964.

Pukánszky Béla, Németh András: Neveléstörténet Nemzeti Tankönyvkiadó Bp. 1994

 

Dokumentumok, jegyzetek:

A ciszterci rend apátságának gazdaságának iratai, vegyes gazdasági iratok VemL.XI.601/c

Prém Zsuzsanna: Zirc város helytörténete és óvodatörténete Zsámbék 2004

Törvényhatósági jegyzőkönyv 1900. évi 397/17721/1900

Veszprém vármegye 1900. május 6., 3. oldal

Veszprém vármegye 1902. szeptember 14., 5. oldal

Veszprém vármegye 1902. szeptember 21.,7. oldal

Veszprém megyei levéltár XI. 601/c Szerződés 1902. szept. 1.

 

Adatközlőim:

Dombi Ferenc nyugdíjas, magángyűjtő Zirc, Hűség u. 4.  /2015. 04. 21./

Kocsis Istvánné nyugdíjas óvodavezető Zirc, József Attila u.1 2. /2015. 04. 28./