SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK A ZIRCI BENEDEK ELEK ÓVODA ÉS BÖLCSŐDE HONLAPJÁN!
KÖNYVAJÁNLÓ

GYEREKEKNEK

„Aki minden nap hall mesét, annak iskolába lépéskor a nyelvi fejlettsége másfél évvel előzheti meg azt, aki csak rendszertelenül hall - vagy pláne csak néz- mesét. Márpedig a nyelvi fejlettség a gondolkodás alapja.” Vekerdy Tamás

A mese az egyszerű állatmesétől a nagy tündérmeséig – a kisgyermek érzelmi- értelmi és etikai fejlődésének és fejlesztésének egyik legfőbb segítője.  A későbbiekben az válik majd valódi olvasóvá, akinek kisgyermek korában sokat meséltek.

Melyik korosztálynak mit?

1-1,5  éves korban   forgatható képes kockák, leporelló, kihajtható képeskönyvek.

2 éves korban: tárgyképeskönyv, melynek kemény lapjain egy-egy ismert tárgy látható, valamint olyan könyvek, amelyek egy - egy jelenetet ábrázolnak.

3-4 éves gyerek számára ajánlott képeskönyvekben már szöveg is van, egyszerű mondókamesék, rövid, rögtönzött történetek, egyszerű állatmesék.

Negyedik életév körül már gyakori a folyamatos történeteket tartalmazó képeskönyvek nézegetése, lapozgatása. Érdeklődésüket ebben a korban a terjedelmesebb magyar és külföldi állatmesék, népmesék elégítik ki.

A 4–5 évesek irodalmi anyagából nem hiányozhatnak a klasszikusok és a mai magyar írók műmeséi sem.

3–6 éves korban válik a gyermek valóban mesehallgatóvá és mesélővé, belső képeiből építkezve el tudja képzelni a legcsodálatosabb mesevilágot is.

Az óvodáskorú gyermek a mesét szimultán kettős tudatával, mesetudatával fogadja be, együtt érez a mese főhősével, belehelyezkedik lelkivilágába, együtt él, együtt harcol vele-, de közben ott rezeg a tudat, hogy ez nem a valóság, tudja, hogy mindez csak a képzelet világában, a mesében lehetséges.

5–6–7 évesek számára igazi irodalmi élményt a cselekményesebb, terjedelmesebb novellisztikus mesék és a tündérmesék jelentik. Szívesen hallgatják folytatásokban a meseregényeket is.

Dr. Vekerdy Tamás: Jól szeretni
Dr. Vekerdy Tamás: Jól szeretni
A kötetben a közös beszélgetések, az előadásokon a szülők által megosztott tapasztalatok kerülnek a középpontba.
„És, igen, ezek a beszélgetések mindig abba az irányba mutattak, hogy miképp is kellene, hogyan is lehetne ezt az együttélést – a gyerekkel és tágabban: egymással – jól csinálni, hogyan is lehetne jól szeretni. Akármerre ágaznak is el az egyes témák, a mélyükben mindig ez a kérdés lapul. Ott húzódik meg, és sokszor felfűti a beszélgetést.”